Szeptember 6. szombat

Ma a suli tartott a kilencedikeseknek egyfajta évkezdő, köszöntünk a gimnáziumban bált. Csak a kilencedikesek voltak hivatalosak, meg persze mindenki hozhatott egy kísérőt. Én persze Benedekkel megyek, Kitti pedig Levivel.. Mivel egyikőnk sem talált megfelelő ruhát a szekrényében, ami megfelelő lenne az alkalomra, elindultunk egy "beszerző" útra.
Két - három órán keresztül biztos nézelődtünk, mire mindkettőnknek sikerült megtalálni a tökéletes ruhadarabot. Én egy mentaszínű ruhát választottam, aminek pörgős a szoknyarésze és csipkézett, a felső része pánt nélküli és van hozzá egy masnis öv is. Még körömlakkot is vettem hozzá, ugyanolyan színűt, mint a ruha, hogy tökéletes legyen az összhatás. Kitti egy fehér ruha mellett döntött, aminek a háta ki van vágva, és van rajta egy masni. Szintén pörgős a szoknyarésze és szintén pánt nélküli.
Elégedetten indultunk visszafele a koleszba.. Amikor odaértünk Kinga leállított.
- Ide figyelj Berta! Nagyon elegem van már belőled, úgyhogy kérlek szépen ne avatkozz bele a Benedekkel lévő kapcsolatomba és kérlek ne is szólj hozzám! - fenyegetett.
- Hagyjál már!! Te még is mit képzelsz magadról?? - erre már kezdett mindenki körénk gyűlni, köztük az osztályom is - Azt hiszed te vagy a világ közepe mi?? Hogy te mindent megkaphatsz? Mert akkor nagyon is tévedsz! Képzeld senki nem szeret téged, mert egy utálatos dög vagy és inkább te hagyj békén engem, meg Benedeket, mert egy cseppet sem érdekled! Többször is próbálkoztál már nála és felőlem próbálkozhatsz is, de úgy is le fog koppintani, mint mindig! Nem szeret téged és soha nem is fog! Na most kérlek tűnj innen, vagy ne tudd meg mi lesz! - végre kimondtam, amit gondoltam róla és levegőhöz jutottam.
- Figyi, Berta! Inkább hagyjad, nem is érdemes vele foglalkozni. - nyugtatott Kitti.
- Berta, értem, hogy utálod, de tényleg hagyjad! - mondta Benedek is.
Nem is válaszoltam nekik. Nem érdekelt semmi. Egyszer s mindenkorra le akartam rendezni.
- Szóhoz jutsz végre, vagy elengedsz főnök? - cinikuskodtam.
Nem mondott semmit, csak meglökött. Én persze nem hagytam, neki estem én is. A többiek persze egyből odarohantak, hogy hagyjuk abba, mielőtt valaki lesérül. Így hát abba is hagytuk... Mindenki elvonult én pedig ott maradtam Benedekkel.
- Berta, nagyon aranyos vagy, hogy így megvéded magadat, de ennyit nem ér az egész. Még nem csinált semmi olyat, amiért ennyire kiakadhatnál rá - azzal hosszasan megcsókolt.
- Tudom, de egyszerűen elegem van már belőle, azt hiszi, neki mindent szabad.
- Nem kell aggódnod, nem lesz köztünk semmi. Számomra csak is te vagy a fontos. - ó, de cuki ♥ - Na menjél készülődni a bulira, mert tudom, hogy elég lassan készülődsz - nevetett.
- Jó jó, megyek már - szaladtam a szobámba.
Egy- másfél óra alatt sikerült is elkészülődnünk Kittivel és indulhattunk is a buliba. Amikor odaértünk a tornaterembe ( ott tartották a bulit ) ott vártak ránk a fiúk. Nem csípték ki túlságosan magukat, de nekünk nem is ez volt a lényeg.
Gyönyörűen ki volt díszítve a tornaterem és volt Dj is. Valaki kért egy lassú számot, úgyhogy végre táncolhattam Benedekkel ♥ Nagyon jól éreztem magam a tánc közben. Benedek vállára hajtottam a fejem és átkaroltuk egymást. Mire vége lett a számnak már nem volt kedvem többet táncolni, így kimentünk az udvarra Kittivel, hogy kicsit megpihenjünk. Meg hát amúgy sem szeretünk annyira táncolni. Nemsokára kijött Dorina, Szabina.... és a végén már az egész osztály kinn volt és beszélgetett. Nagyon jól éreztük magunkat, ezt egy kellemes napnak írhatjuk le... Vagy mégsem? Hirtelen megjelent Kinga
- Szia, Ádám lenne kedved táncolni? - mi van?? na ez aztán meglepett :o átállt Ádámhoz, szegényke :c
- Ömm.... nem. Pá - gyorsan lerendezte.
- Ezt még megbánjátok. Az egész kis bandátok. - és kiviharzott. vagyis be, mert kinn voltunk, de ez lényegtelen.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés és elkezdtünk azzal viccelődni, hogy mégis mit tenne velünk Kinga.
- Szerintem kiválaszt egy harmadik pasit - nevetett Dorina.
- Nem, mert kitart Benedeknél és Bertát valahogy félreállítja - agyalt Szabina.
- Na kösz, remélem ez nem történik meg - szóltam közbe.
Még egy darabig nevetgéltünk ezen, majd kiszóltak a szervező diákok, hogy vége a bulinak, vissza kéne menni a koleszba.. Ennyi lett volna a buli, nem volt valami nagy durranás.

Szeptember 5. péntek

A suliban kitárgyaltuk Kittivel a tegnap történteket. Éppen figyelmesen hallgattam a sztoriját, hogy hogyan jöttek össze Levivel, amikor egy idegesítő hangra lettem figyelmes.. Kinga volt az és Benedek felé tartott..
- Szia, Benedek! Lenne kedved moziba menni ma délután? - nyavalygott Kinga.
- Bocs, de ma a haverokkal a parkba készülünk - utasította el.
- Jó, nekem az is megfelel. Akkor négykor a parkban. - azzal kiviharzott a teremből.
- Baszki, ez a mocsadék mégis mit képzel magáról? - nevetett Ádám.
- Hát úgy látszik meghívásnak vette, amit mondtam.
- Ja  ez beteg.. Berta ugye nem veszed magadra?
- Mit is? - színleltem.
- Köszi, tudod hogy nem érdekel, ugye?
- Persze - kacsintottam.
Egyébként a töri tanár valamiért elkezdett rám pikkelni. Fogalmam sincs miért, de már másodszorra hív ki felelni.. És még csak három óránk volt.. Áhh na mindegy.. Benedekék minket is lehívtak a parkba. Meg akarnak tanítani gördeszkázni. Hát nem hinném, hogy fantasztikusan fog menni.. Sőt még azt sem, hogy menni fog.. De akkor én meg megtanítom őket kosarazni. Profin.
* lenn a parkban *
A fiúk gördeszkáztak én meg csak lestem. Hogy tudnak össze-vissza pörögni?? Én ezt nem értem és kár erőlködnöm, nem is fogom :)
- Gyere Berta, megtanítjuk neked is - ragadott kézen Ádám.
- De úgyse fog menni. Hadd mutassak inkább én valamit - nyafogtam.
- Nem, nem, nem és nem. Majd utána. Na gyere!
- Hajj, oké - mentem bele.
Megmutatták, hogyan kell felállni a deszkára. Eddig még ment is, de mikor már el kellett volna indulnom hátraestem.. Aúú.. és megint, és megint, és megint... A végére már meg tudtam rajta állni és büszkén mutattam a többieknek is, amikor megláttam Kingát Benedekkel.. És hátraestem a döbbenettől..
- Berta, mi a baj?? - sietett oda Ádám.
- Kingáék mit csinálnak?
- Ja, semmi csak megint el akarja hívni valahova. Tudom furán néz ki, de hidd el nincsen semmi köztük.
- Oké.. Megyek megmenteni - azzal odafutottam hozzájuk - Benedek akkor jössz? Most én tanítalak meg valamire! - és mikor Kinga elfordult kacsintottam, jelezve, hogy segíteni akarok.
- Persze, már megyek is. Bocs Kinga, majd talán legközelebb. Csá. - koptatta le - Huhh köszi - azzal magához húzott és megcsókolt.
Tehát mehettünk a kosárpályára, nyugisan, az "ördög" nélkül. Megmutattam nekik mit tudok.. Pár zsákolás, meg cselezés. A többiek csak úgy ámultak :) Aztán elkezdtem őket tanítani.
- Na, akkor először is próbáljatok beletalálni a kosárba.
Láttam, hogy nem nagyon megy nekik...
- Figyi, a csuklómozdulat a lényeg. Nézd, így - mutattam Benedeknek.
- Aha, most már tuti menni fog - nevetett és eldobta a labdát - Mellé.
- Próbáljátok addig, amíg nem megy! Én is addig gyakoroltam a deszkával.
- De Berta az csak egy deszka, ez sokkal nehezebb.
- Azt te csak hiszed. A deszkázás a nehezebb.
És beindult a veszekedés.. Az egésznek Kitti vetett véget.
- Hagyjátok már abba, mi lenne ha elmennénk fagyizni? - kérdezte Levire mosolyogva, ugyanis egy fagyizóban jöttek össze.
- Legyen inkább pizza! - vetettem fel az ötletet.
- Palacsinta!! - kontrázott Viktor.
A szavazás vége az lett, hogy bementünk egy pizzázóba. Éljen!! Mindenki rendelt egyet, ez lett a mai vacsink a borzasztó koleszos kaja helyett. A legtöbben sonkásat rendeltek, de a végére persze már nem tudtuk melyik kié, mert mindenki össze - vissza szedegetett a másikéból. Mikor végeztünk, mindenki kidőlt. Nemsokára indultunk is vissza a koleszba, amikor hangot hallottunk a hátunk mögül..
- Hé cicák, lenne kedvetek velem jönni? - kacsintott egy korosabb férfi Kittire és rám.
Mi futásnak eredtünk, a hapsi mögöttünk, a fiúk meg csak röhögtek.
-Hát persze, nagyon vicces egy perverz bácsika, de azért segíteni is lehetne!! - kiáltottam hátra.
Amint kimondtam meg is bántam.. A bácsi gyorsított a tempóján én meg persze lassultam, mert kezdtem kifulladni. Pont jókor jött Ádám. ( ő volt a leggyorsabb.. jobban mondva csak ő jött utánunk, a többiek még mindig röhögtek ) Utolérte a hapsit és lekevert neki egy pofont, majd feltartóztatta, amíg mi egérutat nyertünk.. Végre!! A többiek is elkezdtek futni utánunk és utol is értek.
- Mi van szépségem, nem volt szimpi a bácsi? - nevetett Benedek és megragadta a karomat.
- Ja, dehogynem, csak most nem voltam ismerkedős kedvemben - mosolyogtam megkönnyebbülten.
- Értem, pedig összeillettetek volna.
- Na kösz. Szerintem Kittihez jobban illik a bácsi! - kiabáltam az utolsó mondatot, hogy az említett személy is meghallja.
- Köszi, nekem már van barátom.
Hahotázva indultunk visszafele a koleszba. Szerencsére pont időben értünk vissza, így a portás még beengedett. Lehuppantunk az ágyra, amikor kopogást hallottam.
- Gyere! - kiabáltam.
- Szia Elz! Végre, hogy eszedbe jutok neked.
- Ismered a plázacica haverját?
- Igen, sajnálatos módon a testvérem. Méghozzá az ikertesóm.
- Na ne!! Hiszen nem is hasonlítotok! - döbbent le Kitti.
- Mert kétpetéjűek vagyunk.
- Amúgy én is eszedbe juthattam volna Berta.
- Eszembe is jutottál, csak nem akartam Kinga közelébe menni. Tudod nem sokan kedvelik és én is köztük vagyok. Örülnék neki, ha te sem barátkoznál vele.
- Neked semmi közöd az én dolgaimhoz, azzal barátkozok akivel akarok! - dühödött fel, majd le is nyugodott - Amúgy mi újság veled?
- Lett egy pasim, és kergetett egy öreg bácsi.
- De jó neked!! És a bácsi meg minek kergetett? - nevetett.
Elmeséltem neki hosszasan a sztorit, majd mivel már így is elég későre járt elköszöntünk egymástól, de előtte ő is elmondta mi történt vele..
- Képzeld egyre többet beszélek az egyik osztálytársammal Bencével. És lehet lesz köztünk valami - lelkendezett.
- Remek és legalább normális?
- Nagyon cuki.
- Nem ezt kérdeztem!
- Igen.. Bár ami nekem az, az neked nem mindig, de mindegy.
- Hát oké, majd azért mutasd meg valamikor. De most menj, mert későre jár.

Szeptember 4. csütörtök

Jipíí, első óra tesi. Nincs vele nagy gondom, mert jól megy a futás :) Most már azért futottunk egy kicsit, de utána játszhattunk. Azért azt elmondta a tanár, hogy milyen felmérésekre számíthatunk év elején... Nemsokára lesz majd suli kör, 60 m , kislabdahajítás, kosárra dobás ( éljen, az tuti sikerülni fog ) meg hasonlók.. Lazán elmentek az órák, nagy részben csak vettük az anyagot, törin meg bioszon pedig feleltünk.. Hurrá. Lett egy kettes ( Ádám ) törin és egy négyes ( Kitti ) bioszon. Éppen mentünk visszafele a szobába, amikor valaki utánunk kiáltott... Levi volt az..
- Hé, Kitti, azon gondolkodtam lenne - e kedved elmenni valahova? - hívta randira
- Persze, mehetnénk mondjuk fagyizni! Jöhet Berta is?
- Hát.. én úgy gondoltam ketten mennénk - vörösödött el.
- Ó, óóóó... Persze - mosolygott biztatóan.
Azzal ott is hagytak. Na szép. Mindegy, majd elütöm valahogy az időt.. Zenét hallgattam, meg tévéztem egész délután. Ja meg persze megtanultam előtte holnapra.. Már éppen kezdett sötétedni és kezdtem aggódni, hol lehetnek Kittiék, amikor valami zajt hallottam az ablak felől.. Odamentem és ki volt az ablakom alatt ?? Benedek!! Úristen, Benedek az?! Mit kereshet itt ilyenkor? Villámgyorsan kinéztem az ablakon és kérdőn felvontam a szemöldököm..
- Szia, Berta! Látom unatkozol itt egyedül.. Gondoltam elmehetnénk valahova.. - köhintett - kettesben.
Á, jesszus, randira hív!! De ez mégis hogy történhet?? Hisz alig beszéltünk, csak a bulin... Ó, egyszer rám kacsintott... Nyugi Berta, nyugodj meg. Nem tudhatja meg, hogy tetszik nekem.
- Na mit szólsz? - huppsz, túl sokáig gondolkoztam..
- Honnan veszed hogy egyedül vagyok?
*nevet*
- Beszélgettem Levivel, és mondta, hogy ma elhívja Kittit, tudod hátha..
- Ohh. Ebben az esetben szívesen elmegyek..veled - itt kicsit megcsuklott a hangom - Hova megyünk?
- Mutatok neked egy csodaszép helyet.
- Oké - hallatszott a válaszom és tovább álltam egy helyben..
- Na gyere már - sürgetett kedvesen.
- Megyek... - de várj, már nem lehet kimenni, kilenc után nem engednek ki a koleszból - szontyolodtam el - Te hogy jutottál ki? - jutott hirtelen eszembe.
- Jah én már régóta kint vagyok.... az ablakod alatt.... csak gondolkoztam mit mondhatnék.
Jajj istenem, de édes!! ♥ Nem tudta mit mondjon nekem. ♥ ♥
- Mássz ki az ablakon - mondta teljesen komolyan.
- De hát én nem merek. Ki fogok esni és eltörik valamim! - sápadtam el.
- Nyugi, ha esnél én elkaplak.
- Huhh, hát oké.. - azzal elkezdtem kifele mászni, ráléptem az ágra, majd az alatta lévőre és a köve... jajj, megcsúsztam!! megcsúszott a lábam!
- Megvagy! - mondta mikor a kezébe estem.
- Úristen köszi! - hálálkodtam - Ha te nem lettél volna akkor eltört volna valamim - nevettem.
- De ha nem lettem volna akkor ki se másztál volna - nevetett.
- Ez igaz - közben leporoltam magam.
- Gyere menjünk, sietnünk kell, hogy odaérjünk - ragadta meg a kezem és elkezdett maga után húzni, mint egy kutyát..
- Héé.. Hova megyünk ?? Ne siess már ennyire.
- De akkor nem érünk oda.
- De ho.. - kezdtem de a vége egy kisebb sikoly lett, mivel Benedek felvett a nyakába ( mint egy kisgyereket, hihi ) és úgy futott tovább. Nemsokára oda is értünk.. És amikor letett... Jajj... a meglepetése valami csodaszép volt... Bérelt nekünk egy kis hajót, amiben virágszirmok, gyertyák és étel volt... ohh egy gyertyafényes vacsora ♥ Már most imádom!!
- Benedek.. ez.. ez valami csodaszép! - lelkendeztem.
- Örülök, hogy tetszik, de várd ki a meglepetés végét! - ó szóval még lesz valami, már nagyon várom!
- Tényleg? És mi az? Várj ez egy fölösleges kérdés, úgysem mondod el.
* nevet *
- Nem hát. Na de gyere ülj be. Hölgyeké az elsőbbség - és még udvarias is! Majd megfogta a kezem, nehogy beleessek a vízbe.
- Köszönöm.
Beszálltunk mindketten, majd Benedek elkezdett evezni, közben beszélgettünk és neki láttunk a vacsorának. Nagyon romantikus volt már ez.. és még mindig tartogat valami meglepetést.
Egyre jobban közeledtünk egy elhagyatott part felé... Erdő féleség volt ott és egy gyönyörű szép part, egy leterített törölköző és szív alakba rendezett virágszirmok..
- Oda megyünk? - mutattam az előbb említett helyre.
- Igen, remélem tetszeni fog.
- Már most tetszik!
Megérkeztünk, szálltunk volna ki a csónakból, amikor.. oóó.. beleborultam a vízbe. Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?? Mindegy is, mert ami utána történt, azért abszolút megérte!! Leírom a helyet a hatás kedvéért... :)
Gyönyörűen hullámzó víz, gyertyafény, virágszirmok.. Én meg a vízben hevertem.. Benedek sietett felém..  Nyújtotta a kezét, felemelt  és... és
- Annyira bolond vagy! De én így szeretlek! - megcsókolt ♥ Életem első csókja, vele, és amúgy is ♥ Megérte kivárni és nem beleesni minden második személybe az utcán, mint a legtöbb korombeli. Hosszas csók volt ♥ Nem is volt időm izgulni, mert hirtelen történt. Pedig rengetegszer átgondoltam már, hogy milyen lehet... De azok fel sem értek a valósággal.
Kivitt a vízből, majd ismét megcsókolt. Még beszélgettünk egy ideig, majd elindultunk visszafele, mert már kezdett későre járni.. Éppen az ablakom előtt voltunk már..
- Tudod, Berta, már a kezdetektől fogva tetszel nekem! - mondta elképesztően szép mosollyal.
- Te is nekem - nevettem, és tényleg így volt!
Egy öleléssel és egy csókkal búcsúztunk, majd megpróbáltam felmászni a fán. Most szerencsére sikerült esés nélkül. Kitti már fenn volt a szobában és aludt, úgyhogy nem akartam felkelteni, majd holnap elmesélünk egymásnak mindent.

Szeptember 3. szerda

- Berta, kellj fel!! Hahó, Berta! Elkésünk a suliból! - ébresztgetett Kitti.
- Mi?? Hány óra? - riadtam fel hirtelen.
- 7:40, úgyhogy még azért össze tudsz készülődni.
- Huhh, sietek.
Úgy látszik a testem is észrevette, hogy szerda van és nem nagyon akart felkelni egy ilyen borzalmasan hosszú napra... Hét óránk lesz és nem is akármilyenek.. Csupa tanulós tantárgy. Kezdve egy jó kis törivel.
Na mindegy is, végül is még nem kaptunk leckét...
Törin már kőkemény tanulás volt, vettük az első leckét.. Mindegyik órán tanultunk... Kémián, bioszon, fizikán... bár még valahol csak ismétlés volt, de akkor is.. Spanyolon pedig ugye leellenőriztük a házit, akinek pedig nem volt kész az kapott egy egyest :o Hát a fél fiú társaság gazdagodott egyel. Uppsz. De legalább én nem :) Tesin nagyon kedves tanárunk van, Géza bácsi. Engedte, hogy játszunk és egyébként közben beszélgettünk is vele. Tanár létére tök jó fej! Ja és amúgy kosaraztunk és elmondtam a lányoknak, hogy én kosarazok ( versenyszerűen ) úgyhogy nagyon örültek mikor mutattam nekik pár "trükköt" :)
Órák után elmentünk ebédelni.. Mákos tészta volt. Boahh.. Odaadtam Viktornak, neki nagyon ízlett. Kb. rajtam kívül még 3 emberét megette. Csodálom, hogy nem hányta ki :D
Éppen igyekeztünk a koleszba Kittivel, amikor valaki utánunk kiáltott... megfordultunk és Dorina volt az.
- Sziasztok, csak azért jöttem, mert a lányokkal szervezünk egy csajos bulid, és gondoltuk titeket is meghívunk. Ez leginkább az osztálytársainknak lesz. Amint tudtok gyertek. - mondta kedvesen Dorina.
- Jajj, de jó. Akkor szerintem már mehetünk is - pillantottam Kittire.
- Aha, felőlem is mehetünk. Ha nem kell kiöltözni..
- Nem, dehogy, csak beszélgetni fogunk. Akkor gyertek, megmutatom merre van a szobánk.
Két szobával arrébb volt mint a miénk, úgyhogy hamar odaértünk. Rajtunk kívül már mindenki ott volt.
- Na, akkor most már mindenki itt van. Mi legyen az első téma? - kezdte Dorina.
- Pasik. Kinek ki tetszik most? - érdeklődött Ninetta ( Nina ) - Menjünk körbe, kezdem én, nekem őszintén most nem igazán tetszik senki innen. Bár vannak helyes srácok, de belsőre még egyik sem szimpatikus.
- Nekem Viktor tetszik, szerintem vicces - nevetett Szasza.
- Én Leviért vagyok oda, olyan csodaszép szemei vannak - álmodozott Kitti.
- Aha, szóval ő az a titokzatos személy, akit tegnap nem akartál elmondani a fiúk előtt. - hangzott Evelin szájából - Egyébként nekem most nem tetszik senki.
- Nekem se, éretlen mindegyik - Krisztináról nem is gondoltam volna mást..
- Szerintem Ádám a legcukibb, bár én inkább barátkozni szoktam a fiúkkal, de rá valahogy másként nézek.
- Nekem sem tetszik senki... bár Krisztián cuki. - mosolygott Dorina.
És végül én jöttem...
- Hát nekem talán Benedek tetszik. Leginkább a mosolya fogott meg.
Mindenkin túl voltunk és megegyeztünk, hogy titokban is tartjuk, így hát jöhetett a párnacsata :) Vagy egy óráig ütögettük egymást a párnákkal, majd kifulladtunk és úgy döntöttünk mindenki visszamegy a szobájába pihenni. Meg leckét írni... Ja, hét órakor tudod kinek van kedve..Töri, olasz és biosz leckét írni is.. Na mindegy átnéztem mindegyiket, majd lementünk vacsizni. Jah, csak mentünk volna... Sajnos lekéstük, így mehettünk a közeli boltba. Találtunk helyette egy éttermet, vagyis inkább egy bűfé szerűséget, úgyhogy vettünk ott egy melegszendvicset és visszabattyogtunk a koleszba. Amint megettük mentünk is aludni.. Eléggé kitikkasztott ez a nehéz nap..

Szeptember 2. kedd

Ma már a koleszban ébredtem.... reggel 5 órakor. Na igen, nem valami kényelmes az ágy, úgyhogy magamhoz képest túlzottan korán keltem fel. De mivel már úgysem tudtam volna visszaaludni elkeszdtem komótosan, csöndben készülődni, nehogy felébresszem Kittit. Felvettem egy farmert, egy Hawaii-os pólót és a fehér cipőmet + még egy karkötőt is. Bementem a fürdőbe kicsinosítani magamat és borzalmas látvány fogadott.. Elsősorban itt magamra gondolok, de a tükrön ott figyelt egy óriási pók!! Így hát sikítottam egyet ( nem félek a pókoktól de ekkorát még sosem láttam ), amire Kitti is felkelt...
- Berta, mi a franc bajod van? - érdeklődött "kedvesen".
- Egy...egy..egy p..p..pó..pók!! - dadogtam.
- Jajj istenem, nem kell attól félni, nem csinál az semmit sem veled!
- Na igen, de ez óriási! Nézd csak meg!
- Nem lehet az olyan nagy... Úristen, ez hatalmas!! Adj egy papucsot majd én lecsapom!
- Tessék.
- Kösz.. Na készen is van! - mondta büszkén. - Szóval ha már felkeltettél - pillantott rám dühösen - én is elkezdek készülődni.
A korai "ébresztésnek" hála időben készen lettünk, így még felnéztünk a közösségire. 10 ismerős felkérésem jött az osztályból... meg egy az A-ból.. a plázacica.. na jó őt egyenlőre függőben hagyom, aztán majd meglátom. Mindenkit visszajelöltünk ( kivéve egyet ) és indulhattunk is reggelizni. Most amolyan önkiszolgáló rendszer-féle működött, mint a szállodákban csak kevesebb választékkal. Volt pirítós meg zabpehely és ennyiben ki is merült a választék. És ezt fogjuk enni négy éven keresztül.. Szupi..
Szóval első óra infó.. nem is rossz. Szabad foglalkozás volt, így a fiúk valami öldöklős játékokkal ügyködtek, mi pedig kitárgyaltuk a haj témát a ma estére.
- Na, szerintem az enyém szimplán göndör lesz és lesz benne egy hajpánt szerű fonat.. a tiéd meg lehetne mondjuk egy laza kontyban. - szervezkedett.
- Ez remek ötlet Kitti, de szerintem nem kéne annyira kicsípnünk magunkat, nehogy már most azt higgyék valamennyire is érdekelnek - mosolyogtam.
- Igazad van. Akkor elég lesz csak a haj, a ruhát meg majd későbbre tartogatjuk.
- Igen, így szerintem is jó lesz.
Azzal ki is csöngettek. Jöhetett hát egy rajz óra, Jutka nénivel. Nem nagyon mutatkozott be és mis se nagyon érdekeltük, rögtön belevágtunk a közepébe. Pillangót kellett rajzolni ( ?? ) és mit ne mondjak eléggé szőrös szívű egy tanár. Egy szót sem lehetett szólni, csöndben kellett alkotni. Aki pedig kicsit is elrontotta a rajzát ráordított, hogy " Mi ez?? Ennél még egy óvodás is szebbet tud! Tessék igyekezni!" Hát azt hiszem a rajz sem lesz a kedvencem, pedig alapból szerettem. Ezután jöhetett egy kis angol óra Tamás "bácsival". Elég fiatal, úgyhogy szerintem mostantól az angol lesz a kedvencem, mert elég jól elbeszélgetett az osztály Tamással. Igen, azt mondta a bácsi jelzőt hagyjuk le. :)  Utána jöhetett egy jó kis matek. Itt is még bemutatkoztunk, ezzel el is ment az óra. A végére pedig egy kis dupla spanyol ( főtantárgy ). Nem tűnt túl kedvesnek Éva néni, de lehet hogy csak kezdetben ilyen.. Az első órán még csak beszélgettünk, de a másodikon már el is kezdtük az alapoktól.. Na szép, és még házit is adott holnapra..
Órák után gyorsan megírtuk a házit amikor kopogtak..
- Gyertek!
- Sziasztok csajok, a ma esti bulival kapcsolatban.. Nem kell túlságosan kiöltözni, mert ez igazából csak egy összejövetel lesz, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. - mondta Benedek, majd rám mosolygott..
Ahogy kiment Kitti ezt szóvá is tette.
- Hé, Berta, te is láttad ezt? Benedek rád mosolygott. - ujjongott.
- Igen, nem nagy cucc - vontam meg a vállam.
- De, még az is lehet, hogy bejössz neki - nevetett.
- Azt kétlem.
- Miért? Tök cuki. Aranyosak lennétek együtt - ábrándozott.
- Köszi, de ha befejezted indulhatnánk a boltba valami rágcsálnivalót venni.
- Oké, mehetünk. Az utcában van egy kisbolt, menjünk oda.
Vettünk kekszet, colát meg egy kis milka csokit is, majd indultunk is vissza öltözni. Hamar készen lettünk, úgyhogy foglalkozhattunk a hajunkkal. Úgy csináltuk meg ahogy eredetileg elterveztük és szerintem szuperül sikerült!
...
- Sziasztok, megjöttünk - köszöntünk az osztálynak.
- Sziasztok - hangzott mindenkitől a válasz.
- Mindenki itt van? - kérdezte Ádám.
- Ö.. Szerintem csak Sanyi nincsen itt. - gondolkodtam.
- Ja igen, de ő mondta is, hogy nincsen kedve eljönni - vonta meg a vállát. - Akkor kezdjünk egy egyszerű felelsz vagy mersszel. Mindig az kérdez aki pörget és az válaszol akinél megáll a kupak. Kezdem.
Pörgött egyet az üveg és végül nálam állt meg.
- Na, Berta. Felelsz vagy mersz?
- Ömm, felelek.
- Oké, mit gondoltál rólam, mikor megláttál? - kérdezte mosolyogva.
- Hát.. nem voltál annyira szimpatikus. Beképzeltnek tűntél - nevettem.
- Hmm, kösz. Pedig nem vagyok ám az!
- Még nem változott a véleményem - nevettem fel ismét.
- Hidd el, meg fog az változni.
Most én pörgettem és a kupak Szabinánál állt meg. A merést választotta, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom valamit...
- Meg is van, kopogtass be Kingához és mondd meg neki, hogy Ádám belezúgott és találkozni szeretne vele kettesben. - mondtam nevetve a saját poénomon és Ádám felé néztem.
- Kössz, ezzel nem is őt, hanem engem szívatsz!
- Nyugi, nem hinném, hogy beveszi. De csak én mehetek Szabinával, majd ha jövünk visszafele meglátjátok mi lesz. - titokzatoskodtam.
Azzal kimentünk a szobából és nevetve szaladtunk Kinga szobája felé...
Kopp, kopp. Kopp, kopp.
- Hát ti meg mi a fenét kerestek itt? Mit akartok? - köszöntött " kedvesen ".
- Ó, szerbusz Kinga. Csak azért jöttünk, mert egy elég érdekes dolgot tudtunk meg, ami téged is érint - kezdte a szívatást Szasza.
- Folytasd! - utasított.
- Oké, szóval éppen Ádámmal beszéltünk és rákérdeztünk, hogy tetszik - e neki valamit. Nem nagyon akart válaszolni, de végül csak kihúztuk belőle és azt mondta, hogy Kinga. Beléd van habarodva. - hangzott Szasza szájából tök komolyan. (  jól csinálja )
- Komolyan ezt mondta volna? De hát még alig ismer? Mondjuk nagyon cuki - gondolkozott ( vagy csak bámulta a plafont, mert hát szőke.. ) - Na mindegy, odamegyek hozzá és rákérdezek. Ajánlom, hogy tényleg így legyen!
- Megnyugodhatsz, tényleg bejössz neki - kuncogtunk össze a háta mögött.
Amint odaértünk a fiúk szobájához Kinga kopogás nélkül benyitott.
- Jajj, Ádám, tényleg bejövök neked? Úgy imádlak! - ölelte meg és Ádám szóhoz sem jutott.
Eltolta magától..
- Khm, az az igazság Kinga, hogy ez csak egy szívatás. Felelsz vagy merszezünk. Úgyhogy bocs, de nem jössz be. Most pedig menj ki kérlek. - mondta teljesen közömbös hangnemben.
- Mi?? Ezt nem hiszem el!! Mégis hogy képzelitek ezt?? Ezért még kaptok! - azzal kiviharzott a szobából majd pár másodperc múlva vissza is jött ( ?? ) - Én is beszállok - ült le közénk meg sem várva a válaszunkat, ami egyértelműen nem lett volna - Én pörgetek.
A kupak Benedek felé mutatott. A merést választotta természetesen.
- Hmm..oké. Akkor csókold meg azt a lányt aki tetszik innen a szobából.
- Kinga, nem lehetsz ilyen gyerekes. Úgy is tudod, hogy úgysem te leszel az. - mondta megsemmisítve Kingát.
- Akkor kiestél.
- Kinga, még alig ismerjük egymást, mondjál már neki valami mást. - utasította Krisztián.
- Nem, akkor is ezt kell megcsinálnia különben kiesik. - mondta kissé zabosan.
- Figyu, akkor el is mehetsz, mert egyrészt kéretlenül jöttél ide, másrészt pedig itt most mi hozzuk a szabályokat. Csáá - nevetett Viktor.
- Cöhh... Akkor inkább mondok mást. Nyald meg Viktor talpát.
- Pff, oké.
És tényleg megtette. Úr isten!! Ez azért már undorító.. Persze mindenki dőlt a nevetéstől... Kivéve persze Kingát, aki egyből kiviharzott a szobából.
- Na végre, hogy elment - mondta szinte mindenki egyszerre.
- Hol is tartottunk? Ja, Szabina te pörgetsz. - gondolkodott Benedek.
- Szóval Kitti, felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Oké, ki jön be neked innen?
- Ömm..senki - pirult el.
- Aha, látszik is az arcodon. Na, ki vele.
- A-a, nem mondom meg -makacskodott.
- Akkor kiestél.
- Várj, szünetet kérek.
- Héé szépség, itt nincs olyan. - hangzott Viktor szájából.
- Először is ne nevezz így, másodszor pedig most már van ilyen. Berta kijönnél kicsit?
Meg se várta a válaszomat csak kiráncigált az ajtó túloldalára.
- Szerinted elmondjam?
- Mond hát, nem lesz belőle semmi bajod. Még az is lehet, hogy összejöttök. Amúgy még ő tetszik?
- Hát.. nem - nevetett - igazából most már Krisztián tetszik.
- Na, légyszi mond el nekik.
- Nem szeretném..
- Akkor ne mondd, de kiesel.
- Jó, nem baj. Legalább hallgathatom az őrültségeket..
- Nekem mindegy, de menjünk be.
Ahogy kinyitottuk az ajtót, mindenki kidőlt a padlóra. Ezek szerint hallgatóztak... Mármint a fiúk..
- Mindent hallottatok? - kérdeztük egyszerre.
- Igazából nem, mert egyesek marakodtak. - pillantott Viktorra és Levire.
- Ohh, akkor jó - könnyebbült meg Kitti - Nem mondom el, hadd maradjon ez az én titkom.
Tehát kiesett Kitti. Utána kiesett Levi ( nem akart szerelmet vallani Kingának, majd sorba jött mindenki... Végül csak Dorina, Ádám és én maradtunk. Dorina pörgetett és Ádámnál állt meg.
- Merek.
- Oké, menőke. Akkor énekelj el nekünk egy Adele számot, miközben táncolsz.
- Sima ügy - kacsintott.
Woww, csodaszép hangja van. Amint elkezdte minden lánynak tátva maradt a szája, a fiúk pedig csak mosolyogtak.. A tánc az mondjuk már nem ment annyira jól, de a hangja mellett ezzel senki sem törődött.
- Rendben, tűrhető. Te pörgetsz - tettette Dorina.
- Merek - válaszoltam, mert nálam állt meg az üveg.
- Oké... Akkor ugorj ki az ablakon, csak az első emeleten vagyunk - mondta gúnyosan.
- Még mit nem, inkább kiszállok.
Miután kiestem pár kör múlva vége is lett a játéknak, Ádám nyert. Ezután még elbeszélgettünk egy ideig, egész jól összebarátkozott az osztály. Majd visszamentünk a szobánkba, mert holnap suli...

Szeptember 1. hétfő

Kopp, kopp. Kopp, kopp... ( bejön anyu )
- Berta drágám kellj fel - ébresztgetett kedvesen - Hahó, kicsim, el fogunk késni és elmegy nélkülünk a vonat. Már 6:00 óra van. - folytatta, és közben elkezdett simogatni..
- Mi?? Már 6:00 óra van? Úristen, sietek!! - azzal kipattantam az ágyból, majd anyát kitessékeltem a szobámból, hogy hadd öltözzek nyugodtan.
Mivel már nem volt annyira jó idő felvettem egy farmert, egy neon, narancssárga színű pólót és a fehér cipőmet. Plusz még egy farmerdzseki, hátha hideg lesz odakinn..
-Hoppsz.. nem találom a farmerdzsekim.. Jajj ne, azt hiszem beleraktam a bőröndömbe. - lassan kezdtem infarktust kapni, mert mindjárt elkésünk - Remek, most kezdhetem feltúrni a bőröndömet! - ezzel elkezdtem toporzékolni, úgy látszik elég hangosan, mert anyu feljött a szobámba.
- Kész vagy kicsim? Mi a baj? Miért mérgelődsz? - bombázott a kérdésekkel.
- Azért mérgelődök, mert a bőröndömbe raktam a farmerdzsekim és most pont kéne, mivel eléggé hűvös van. - panaszkodtam.
- Hagyjad majd én előkeresem, addig te készülődj tovább. - mondta kedvesen.
- Köszi, köszi, köszi.- hálálkodtam és egyből elkezdtem futni a fürdőszoba felé.
A baj csak az volt, hogy sem a hajkefém, sem pedig a fogkefémet nem találtam a helyén. Rögtön eszembe is jutott, hogy azokat is elraktam.. Szó nélkül elkezdtem "tépkedni" a hajamat anya fésűjével és a fogamat is az ő fogkeféjével mostam meg, mivel éreztem, hogy már nincs idő előkotorni őket a táskámból. Amint végeztem indultam is vissza a szobámba...
- Anya remélem nem baj, hogy használtam a fogkefédet és a fésűdet, mert az enyémeket már elraktam.
- Nem, semmi gond.
- Okés, köszi. Na de siessünk lefele, mert indulnunk kéne.. Elz készen van már?
- Igen, legalábbis mikor benéztem hozzá minden rendben volt. Szólok neki és indulhatunk is.
....
Éppen nyitottam ki az ajtót, amikor észrevettem, hogy apu várakozik ott... Úgy volt, hogy már nem találkozunk suli előtt, mert nem fog visszaérni. Ugyanis a munkája miatt kiutazott egy időre Németországba. De ezek szerint itt van! Vííí! - és azzal a lendülettel bele is ugrottam a nyakába, mert már két hete nem is láttuk.
- Jajj apa, hogyhogy mégis hazajöttél? Úgy hiányoztál már! Na de sajnos sietni kéne, mert lekéssük a vonatot Elzzel. - azzal fel is kiáltottam neki - Elz siess már, elkésünk!! Ja és itt van apu!
Ahogy ezt kimondtam, szinte fél percen belül ott termett Eliza, anyu pedig mosolyogva sétált mögötte.
- Anyu te mégis mit mosolyogsz? Tudtad, hogy hazajön apu? - erre még nagyobb mosolyra húzta a száját - És miért nem szóltál nekünk? - vontuk kérdőre.
- Ez is egy meglepetés volt... De most induljatok apátokkal, mert nem fogtok odaérni és akkor nem lesztek ott első nap. Én maradok, úgyhogy, sziasztok! - és ezzel szorosan magához húzott mindkettőnket.
- Szia anyu, hiányozni fogsz! - mondtuk a könnyekkel küszködve.
Pár perc múlva végre elindultunk, kicsit késve hát, de odaértünk időbe. Az állomáson apától is elbúcsúztunk és felültünk a vonatra, ami éppen akkor készült indulni.. És már indult is volna nélkülünk, de még elég lassan ment, így sikeresen "felugrottunk rá". Az út körülbelül két órás volt. Elzzel az új iskolát tárgyaltuk ez idő alatt..
- Ugye majd minden nap átmegyünk egymáshoz? - kérdeztem bizakodva.
- Persze és mindent ki is tárgyalunk. Már alig várom! Biztos remek osztálytársaink lesznek majd! De a kajára kíváncsi leszek, nem akarok éhen halni.
- Hát igen, én sem. De nézegettem kicsit az iskola honlapját és találtam a kollégiumról képeket. Egész jól néz ki, szerintem elleszünk. - mondtam bizakodva, a tegnapi rémes gondolataim elűzése miatt.
...
- Megérkeztünk! - kiáltottam fel mosolyogva.
- Na végre! Gyere, keressük meg a csoportunkat! Nézd, ott is van! Fekete Miklós Nyelvi Gimnázium.. Úgy látom még együtt vagyunk, nincsen osztályokra bontva..
- Igen, tényleg.
...
- Jó napot, mi vagyunk a Dorcsák testvérek, Dorcsák Eliza és Dorcsák Berta. - mondtam az ott lévő tanárnak.
- Ó, sziasztok gyerekek. Éppen időben érkeztetek, mert már indulunk is együtt az iskolához. Egyébként én Ilona néni vagyok,  én fogom majd megmutatni nektek az iskolát. - mondta mosolyogva - Na de menjetek a többiek után a buszra. - utasított.
...
- Szia, foglalt ez a hely? - kérdeztem egy aranyos lánytól.
- Nem, ülj csak le nyugodtan. - azzal lehuppantam mellé. Elz egyébként valami plázacica mellé ült le, mert már csak ott volt hely.. - Kitti vagyok, téged hogy hívnak? - érdeklődött kedvesen.
- Berta vagyok. Te melyik osztályba fogsz járni?
- 9.b-s leszek. És te?
- Jajj, de jó, én is! - lelkesedtem - Legalább most már ismerek valakit az osztályból.
- Tényleg? Ez szupi ! Akkor még lehet szobatársak is leszünk, mert általában osztályonként vagyunk beosztva. Ezt onnan tudom, hogy a bátyám is ide jár, éppen most lesz végzős.
- Jó lenne, ha együtt lehetnénk! - mosolyogtam - Akkor te biztos sokat tudsz az iskoláról. Nem tudod milyen lesz a kaja?
- Látom téged is ez érdekel a legjobban - nevetett - Elvileg van amikor tök szupi, máskor pedig borzalmas. De van egy közeli bolt, úgyhogy nem fogunk éhen halni.
- Ohh akkor jó.
Ilona néni közben elkezdte mondani a szobabeosztást. Kettesével lesz mindenki.. Elmondta az a-sokat ( Elz a plázacicával lesz, boahh.. ) és utána jött a mi osztályunk. Szollár Ádám - Kiss Benedek, Orsós Levente - Mikler Sándor, Tóth Krisztián - Pataki Viktor. És a lányok.. Szabó Dorina - Kerekes Ninetta, Németh Zorka - Veres Krisztina, Vajda Evelin - Pataki Szabina és végül Dorcsák Berta - Lakatos Kitti. Annyira jóba lettünk ez alatt a pár perc alatt, hogy nagyon megörültem neki " Vííí, egy szobába kerültünk! " Nemsokára meg is érkeztünk a sulihoz. Ez egyébként egyfajta koleszos suli, tehát nincs olyan aki nem a "suliban" lakik. Mindenki megkapta a szobakulcsot és felcipelte a bőröndöket. Még nem pakolhattunk ki, mert először le kellett menni ebédelni. Kíváncsi leszek milyen lesz a kaja..
- Ú nyami, krumplifőzelék! - lelkesedtem mert ez az egyik kedvenc ételem.
- Hát ahogy elnézem nem lehet valami finom.. - mondta Kitti és megborzongott. Erre felnevettem majd belekóstoltam.
- Nem is rossz. Attól még, hogy furin néz ki lehet finom.
- Tényleg finom? Na, akkor én is megkóstolom - azzal merített egyet a kanáljával - Hm, tényleg fini.
Nemsokára végeztünk és mehettünk is be egy ofői órára. Szupi, de legalább ma csak ez az egy óra van, ez amolyan bevezető féleség.Bemutatkoztunk ( a fiúk csak a nevüket mondták, meg hogy éljen a deszka meg ilyesmi.. de van egy könyvmoly is, az elég sokat mondott..khm a könyvekről.. nem valami társasági ember ), majd elmondta az órarendet az ofőnk,  Anna néni. A holnapi nap még egész könnyű lesz, mert szinte csak nyelvórák és tölteléktantárgyak lesznek. A nyelv meg ugye mindenkinek jól megy, azért ide került... És csak hat óránk lesz. Ja és időközben az is kiderült, hogy én azért vagyok b-s, mert az a spanyolos, az a-s pedig az olaszos osztály. Tehát Elzék azt tanulják nagyobb óraszámban. Na, de ez most nem is olyan lényeges... Óra után végre szabadulhattunk, hogy kipakolhassuk a cuccainkat.
- Egyébként Berta, te sportolsz valamit? - érdeklődött Kitti.
- Igen, kosárlabdázom. És te?
- Ú, az tiszta jó, én snowboard-ozok.
- Komolyan?? És nyáron hogyan?
- Műpályán. De ott is hideg van, úgyhogy szükség van a dzsekire is. - mosolygott.
- De jó!
Kitárgyaltunk még pár csajos témát, például, hogy ruha, ékszer, vagy sminkgyűjtők vagyunk- e ( kiderült, Kitti a körömlakkokat, én pedig a karkötőket gyűjtöm ) és éppen szóba került a pasi téma, amikor kopogtak..
- Sziasztok, csajok! Csak azért jöttünk, hogy megkérdezzük, lenne - e kedvetek átjönni hozzánk, mert szervezünk egy kis évnyitó összejövetelt, hogy jobban megismerjük egymást. - invitáltak Benedekék.
- Persze, szívesen megyünk. Mikor kezdődik?
- Gyertek hétre. Egyébként másnak ne szóljatok, mert ez csak az osztályunknak szól. - mondta Ádám.
- Okés, akkor majd ott találkozunk. De most ha megbocsátotok fontos megbeszélnivalónk van. - sürgette őket Kitti. - Na szóval, neked innen tetszik most valaki, Berta?
- Hát.. Ádám elég helyes.. De igazából van pár helyes srác. - gondolkodtam, visszaemlékezve az arcokra.
- Ja igen, csak egy könyvmoly van, a többiek normálisnak tűnnek... még - itt mindketten felnevettünk - Nekem amúgy Levi tetszik. Olyan gyönyörű szemei vannak. - ábrándozott.
- Hát  igen, de azt hiszem most inkább elő kéne kotorni valami ruhát az estére...
- Ja, igazad van.
Kitti előkotort a táskájából egy égszínkék egybe ruhát, aminek a hátulja hosszabb és a szoknya része ilyen redőzött, a háta pedig mélyen ki van vágva. Én pedig megmutattam neki a barackszínű egybe ruhámat, aminek virágmintás ( ugyan olyan színű mint a ruha, ez egy vékony felső réteg )pörgős szoknyarésze van és a hátán van egy kis masni. El is döntöttük, hogy ez mindkettőnknek tökéletes választás és a hajtémát kezdtük el tárgyalni, de ismét kopogtak.
- Gyertek! - kiáltottuk egyszerre.
- Bocsi csajok, hogy megint zavarunk, de a bulit áttettük holnapra, mert még be kell szerezni pár cuccot. Nem hozott magával senki colát, chipset, meg ilyesmit és le kell még szaladnunk a boltba.
- Oké, akkor holnap hét? -kérdeztem.
- Igen.
...

Augusztus 30. szombat

Holnap indulunk a gimibe, reggel 6:30-kor indul a vonat az állomásról. Áááá, úristen, egyáltalán hogyan fogok én felkelni olyan korán? Na mindegy ezzel ráérek később is foglalkozni, most végre el kéne kezdenem pakolni... - gondolkodtam magamban - Szóval először is kéne egy törölköző meg egy papucs. Ki tudja milyen lesz ott a zuhanyzó.. Fujj most elképzeltem, hogy egy kis putri szerűségben fogok lakni. Jesszusom már megint min jár az agyam! Hagyjuk a rossz gondolatokat, gondoljunk inkább arra, hogy új barátaim lesznek. Vagy nem, mert kiközösítenek. Oóó, egyre rosszabb dolgok jutnak az eszembe...
Miközben gondolkodtam anyja feljött hozzám:
- Kislányom, hogy állsz a pakolással? - kérdezte, de meg se várta a válaszomat, mert válaszolt helyettem a saját kérdésére - Rosszabul állsz, mint a testvéred. Alig raktál be valamit. Igyekezzél kérlek, ebéd előtt készen kéne lennetek, mert délutánra van egy kis meglepim. - mondta siettetve, mert az ebéd már készül..
- Jól van anyu igyekszem, csak hát tudod hogy megy ez. Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen lehet az új suli. Szóval nem biztos, hogy készen leszek. - mondtam, reménykedve, hogy segíteni fog a pakolásban, mert elég lusta vagyok most hozzá :)
- Nyugodj meg, biztos minden rendben lesz majd! Lesznek új barátaid is. - nyugtatgatott - Gyere segítek neked, mert látom sosem leszel kész ilyen tempóban. Úgy is segítettem Elzának is egy picit.
- Jajj köszi, anyu! Így biztos készen leszünk! - mosolyogtam rá.
- Nincs mit, na de iparkodjál végre! Látom még csak egy törölközőt és egy papucsot raktál. Hozom a fogkefét, meg a tisztálkodási cuccokat, addig rakd a többit. - utasított.
Mire anya visszajött a fürdőből már készen voltam mindennel, úgyhogy egy kicsit felnéztem a közösségire. Megnéztem a gimnáziumot ( Fekete Miklós Nyelvi Gimnázium ), na meg a koleszt is, hátha van róla kép a neten. Találtam is párat és egész jól néz ki, nem olyan mint egy laktanya, úgyhogy most már megnyugodhatok. Anyu közben kopogott, hogy kész az ebéd így lesiettem, mert már eléggé éhes voltam. Nutellás gombóc volt az ebéd, a kedvencem. Nyami.
- Anyu, mi lesz az a meglepi? -érdeklődött Elz.
- Most már úgy is végzünk az ebéddel, úgyhogy elárulom. Elviszlek titeket a kedvenc cukrászdátokba, utána pedig benézünk egy kalandparkba! - mondta lelkesen anyu.
- Jajj, de jó. Akkor siessünk is, mielőtt elviszik a finom sütiket! - lelkesedtünk be, mert imádjuk azt a helyet, már babakorunk óta oda járunk, és a kalandparkokért is odavagyunk.
Pár perc múlva már indulhattunk is.A cukrászdába hamar odaértünk, mivel a szomszéd utcában van. Mindenki a kedvencét választotta: én egy epres-málnás browniet, Elz csokis-nutellás-mogyorós kelyhet, anyu pedig egy szimpla dobos tortát kért. Míg mindenki a sütiét falta, anyu rengetegszer elmondta, hogy vigyázzunk magunkra, meg hogy minden este hívjuk fel.. Már kezdett elegünk lenni a szokásos anyás dumából, úgyhogy elkezdtük sürgetni, hogy menjünk már a kalandparkba. Pár perc múlva indulhattunk is.
 Remekül éreztük magunkat a kalandparkba, nagyszerű kikapcsolódás volt.Eléggé elvoltunk, már éppen esteledett mire elindultunk. Otthon még gyorsan megvacsiztunk, majd mentünk is aludni, hogy holnap feltudjunk kelni 5:30-kor. Jesszus, de korán lesz. Remélem sikerül felkelnem, mert nem akarom lekésni a vonatot...